– Ez a darab egyfolytában harcba hív minket.
– Ha ez a Cisz-dúr akkord megdöglik, akkor nincs tovább.
– Bátran énekeljetek anélkül, hogy én mit csinálok közben.
– Dactilus! Nem kérdezem meg, mert úgyse fogtok tudni válaszolni.
– A tenor egy hendikepes szólam. Szellemileg is alultáplált… ÜLJ VISSZA!
– Nézd meg, mi van a lábad között! – Norbi: Hendikep!
– Arra gondolj, hogy a tenor a legszebb szólam, ami létezik. Hölgyeim, nagyon sajnálom, de a tenor az egyetlen emberi hang. A Vox Humana, az nem szoprán. A szoprán egy aberrált hang.
– Édeseim, ti nem a keresztesek vert hadai vagytok!
– Én nagyon jó voltam, azt hallottam.
– A basszus belehány az a-ba a harmadik ütésre.
– Nem látszik, hogy hol a nyelvem, hiába fotózol.
– Akinek a „laudat” előtt levegőt kell venni, az gyorsan menjen orvoshoz.
– Fontos, hogy itt a nagyság szólaljon meg, ne a székrekedés.
– Ezt úgy kéne énekelni, hogy jajistenem, mi lesz?? Te meg azt mondod, hogy jó volt az ebéd, de inkább kihányom. Tartsd magadban!
– A ¾-ben crescendálni felér egy istenkáromlással.
– Ne álljon vissza ez az eredendő állat éneklés.
– Meglepően jól csináltuk ezt a legatot. Igaz, hogy üvöltünk közben, mint az állat.
– Jó volt a „singulos”! Nyilván véletlen volt, de jó volt.
– A basszus elég lassan tárulkozik ki. Már nincs ott senki, mire kitárulkozik.
– Egy pillanatra egész jók voltatok.
– Táncolj, az istenit!
– Muszáj megemlítenem az alt rettenetes E hangját.
– Aki még mindig lejjebb van, azt a szomszédja kedvesen simogassa meg. Ha hallja.
– Igavonó lovak vagytok. Szárnyaljatok már, az istenit!
– Gyerekek, ne izmozzatok! Tévedésben vagyunk.
– Hagyjátok ezt az őrmester éneklést!
– Tíz nő is boldog egy férfi támaszától. Gyerekek… rossz az, aki rosszra gondol.
– Édes kis tehénkéim…
– Vagy a ritmusra figyelsz, vagy az intonációra, egyszerre nem megy. Borzalom… Inkább az intonációra figyelj, mert a ritmust kibírom, de ezt…
– Tutti! Köhögj egy kicsit!
– Alt, a főkönyvelők kara, de komolyan. (Pleni sunt coeli et terra)
– Elfelejtettem, amiért megálltunk. Nem baj, nyilván ugyanolyan rossz lesz.
– Az a baj, hogy számotokra az agresszió és a nihil között nincs semmi.
– Alt, szépen ősanyásan, gyerünk. Ősanyásan, de halkan.
– A szünetben a közönség szempontjából viselkedtek.
– Jó, mondjuk, hogy boldog voltam. Egykoron…
– Azért néha elgondolkozom, tényleg, hogy mire vállalkozom.
– Ha így lapoztok, a közönség öngyilkosságot fog elkövetni. Cunami! Írja be a szoprán, hogy nyugodtan lapoz! A tenor is nyugodtan lapoz, csak gyorsan.
– Ti most nem féltek, ti félelmet keltetek. Nagy különbség.
– Újra elmondom, mert ti értelmes emberek vagytok, néhány percig meg is értitek, amit mondok.
– Ez jó lesz, ha jó lesz.
– Miután félelmetes voltál, simogasd is meg azt a gyereket. Az a kis simi a végére, az kell.
– Speciális orvost kérek a tenorhoz!
– 5.old. Angeli: Kitartjuk és nem is hagyjuk megdögleni.
– 12.old. Majestatis: Tenor, ne várjátok meg, amíg a basszus megtalálja az f hangját!
– 15.old. Te per orbem terrarum: A hátába, nem mondom, melyik testrészébe szúrtak valamit…
– 16.old. Venerandum: Izgulj már föl!
– 20.old. 170.ü. Tu Patris..: Szopránnak már alacsony a d
-e -je. (Éneklés után) Tévedtem, már a h is alacsony.
– 21.old. 180.ü. Férfikar ráér? 184 .ü.: Az utolsó hang ne az emésztéshez hasonlítson.
– 26.old. Te ergo quaesumus: Legyen túlvilági, de ne a múmiák… Elárulom, hogy a túlvilágon már nem fogtok artikulálni.
– 34.old. Dignare Domine: Próbáld meg úgy, hogy a karodon ülő baba alva maradjon.
– 36.old. Miserere: Muszáj csalni, különben ilyen ocsmány lesz, mint ahogy ti énekeltétek.
– 37.old. Fiat misericordia tua: Keresek egy értelmes szemet jeligére…
– 40.old. Inte Domine (tenor): Nézz a lábad közé, fogd meg, aztán lesz, ami lesz.
– 47.old. 420.ü: Én például nem érzek semmit a coda-ban, max annyit, hogy vége a darabnak.
– Halkabban lapozz! Mennyben vagy!
– Vasárnap: 12.00: Mint az Isten!
– Gondoljatok arra, hogy egy olasz csak két kézzel tud valamit elmondani.
– Máris olyanok vagytok, mint egy fiatal olasz kórus. Nagyon fiatal, de azért…
– Vannak emberek, akik a fájdalmat csodálatosan tudják kifejezni. Például a férfiak, ha betegek.
– Nagyon fontos, hogy tetsszél magadnak. „Valójában a szenvedésem szép.”
– Az olasz két dolgot csinál egész nap: reggel kinyitja a száját, és azon egész nap vagy beszéd jön ki, vagy kaja megy be.
– Ez a germán mód, ezt egy olasz nem tűri el. Gondolj arra, mi a különbség a pasta meg a knődli között. A pastának nincs vége, a knédli meg… pflö.
– Spagetti vagy spätzle, nem mindegy!
– A tenor hozza a genetikai problémáit.
– Meg ne lássak senkit levegőt venni!
– Éljetek ki minden bennetek elrejtett perverziót!
– Ki az az önműködő automata idióta, aki nem képes idenézni?
– Az a baj, hogy a levegővételetekben van valami beteges.
– Legyetek démoniak! Mediterrán démon, nem északi!
– Ezzel is úgy fogunk járni, mint a Cantata Profanával: mindenki eltalált valamilyen hangot. Na jó, azért nem volt ennyire rossz a helyzet.
– Beutazzuk Tolnát-Baranyát… ez a mondás itt (Szekszárdon) nagyon jól hangzik.
– Na szegény Jézus, ha így támadott volna fel…
– A 11. ütemtől kezdve már nincs nyomkodás.
– Drága kis automatáim!
– Kyrie: Próbáld a szenvedésedhez szükséges levegőt egy ütés alatt beszerezni!
– Cum Sancto Spiritu: szoprán: Élvezd a lovat!
– 61.ü. basszus: Tudom, hogy te egész életedben bányásznak készültél…
– 68.old. Minden ászon van kalap!
– 70.old. 135.ü: Csaljál, lopjál, hazudjál, csak maradj tempoban!
– 82.old. Én eddig szeretem tartani a végét.
– Ha így énekelsz, inkább vegyél jegyet a nézőtérre magadnak!
– Sokszor nem figyeltek a vezénylésre, mert a kottát bújták folyton, így késtek a belépésnél, mire ő: “Azért szegődtem ide, hogy leintsem!”
– Kérem az italautomatákat, hagyják el a termet!
– Csak arra vagytok példa, milyen nehéz 500 embert odébb tolni.
– Soha nem azért reszelünk, hogy a cél előtt abbahagyjuk.
– Az emberek a bérleteket a súlyos hangokért veszik, nem a súlytalanokért.
– Nézd a szomszédod, ha lila, még van egy fázis a zöldig!
– Ha meg akarjátok nyugtatni a férfiakat, ne késsetek!
– Ha hallanám, tudnám, hogy nem jó, de csak a szátokon látom. (Olasz Intézetben – Confutatis)
– Azért gyűltünk itt össze több, mint ötszázan, hogy szegény Magyarország minden fájdalmát ebben a két hangban kifejezzük.(Psalmus)
– Megint van egy amőba a basszusban.
– Azért nem érzed a feszültség oldását, mert nem csinálod meg a feszültséget.
– Ez olyan volt, mint amikor egy légy visszafelé vesz levegőt. Legalább zümmögjél!
– Úgy játszol mint egy terminátor. Próbálj meg elefántból karcsú brácsássá válni!
– Annyira hálás lennék, ha nem a bőgőkkel telne minden szünet.
– A gordonkásokhoz (Tuba mirum): Ennyi magányos embert még nem láttam egy szólamban.
– Ha így énekelsz, inkább vegyél jegyet a nézőtérre magadnak!
– Sokszor nem figyeltek a vezénylésre, mert a kottát bújták folyton, így késtek a belépésnél, mire ő: “Azért szegődtem ide, hogy leintsem!”
– Kérem az italautomatákat, hagyják el a termet!
– Csak arra vagytok példa, milyen nehéz 500 embert odébb tolni.
– Soha nem azért reszelünk, hogy a cél előtt abbahagyjuk.
– Az emberek a bérleteket a súlyos hangokért veszik, nem a súlytalanokért.
– Nézd a szomszédod, ha lila, még van egy fázis a zöldig!
– Ha meg akarjátok nyugtatni a férfiakat, ne késsetek!
– Ha hallanám, tudnám, hogy nem jó, de csak a szátokon látom. (Olasz Intézetben – Confutatis)
– Azért gyűltünk itt össze több, mint ötszázan, hogy szegény Magyarország minden fájdalmát ebben a két hangban kifejezzük.(Psalmus)
– Megint van egy amőba a basszusban.
– Azért nem érzed a feszültség oldását, mert nem csinálod meg a feszültséget.
– Ne kelljen küzdenem értetek..!
– Annyira nem érdekel a tüdőd, hogy az nem igaz!
– Most kezd el a szoprán főkönyvelővé válni…
– Egy darabig volt bennetek képesség, hogy tátva maradjon a szám..
– Előbb lapoztunk: ‘Ne, ne, neeeeee! Most nyúlj végre örömmel a kottához…”
– Egészen biztos, hogy Ti az Apehben fogtok kikötni…
– A basszus rácsúszott a szopránra. Na majd este…
– Egy pici haragot csiszolj már a lelkedbe… vagy félelmet, nekem mindegy.
– Az egész darabban nincs ennyi oldal, amennyit ti lapoztok…
– Szopránnak: Szerencsétlen tenorba még belelógtok…
– A tenor szeretné még egyszer elénekelni.
– Ha már hánysz, senki nem kíváncsi rá.
– Olyan jó vagyok hozzád, mint apa a hülye gyerekéhez.
– Nem arra karlak ösztönözni, hogy nyomjál meg bármilyen hangot…
– Webber disszonáns,magas rész a szopránban: “nektek ma ez jutott!”
– Rossz pozíció, rossz levegővétel, nehézkes éneklés: “azért fáradtál el, mert már halálra énekelted magad…
– Még mindig jön ezzel az ótvar e-vel…
– Ez szörnyű, hogy mindenkinek elefánt volt a nagyszülője.
– Csak a rettenetes mértékű, hisztérikus levegővételetektől kímélnétek már meg.
– Akinek a szolmizáció nem mond semmit, annak balszerencséje van…
– Átmentek vaddisznóból karcsú izévé… mangalicává…
– Az agyaraitokat vegyétek le!
– Érezzétek már a felütést… a felütés a legjobb dolog a világon…
– Lányok, amíg egyedül vagytok, legyetek jók!
– Ismét levegővétel: A te dolgod, hogy élve kijuss a próbáról…
– nem léptünk be: “már megint szabadságra mentél?”
– Az egy nagy karnagy dilemma, hogy a karnagy valahol tart, a kórus teljesen máshol, de együtt…
– Fél órás k-t akarok hallani…
– Egész jó volt…egy darabig…
– Az amőba hozzád képest egy rombusz!
– Nem érted, hogy nem érted?!
– Gyerekek, gondoljatok arra, hogy New Orleansban vagyunk, egy kocsmában. Mindeni tudja, hogy ezt a dolgot nem lehet komolyan venni!
– Amikor a szent jobb leér, akkor kell jönni…
– Kis Anna repüljön!
– Ha dolgoztam, rögtön pihenni akarok. Ne haljunk már bele egy szinkópába!
– Eljössz énekelni, és időnként mégis váratlanul ér, hogy énekelni kell.
– Férfiak, most mehettek a méretre!
– Az az egyik frusztrációm, amikor a karnagy valahol tart és a kórus egészen máshol.
– Ezen az oldalon mellőzzük a levegővételt!
– Undorral elutasítjátok a szinkópát, miért?!
– Több száz ember lapoz, ez egy atomtámadás!
– Lányok, ez nem arról szól, hogy ti feleslegesnek tartjátok, hogy rátok feküdjenek! Kicsit kacérnak kéne lennetek, nem impotensnek!
– Úgy énekeljétek, mint a gyerekek…de csak egy! Nem négyszáz!
– Önmagában sem vagytok túl misztikusak, de együtt aztán végképp nem!
– Menjünk egyet vissza. … HÁNYAT lapozol!?
– Drágáim, próbáljatok már meg egy kicsit kevésbé frigiden énekelni! Főkönyvelők hada!
– Miért artikulálsz?? Nem kell a do-mi-ne! Nem kell megmutatni, milyen okos vagy! Arra gondolj, hogy sóbálvánnyá váltál. Daamiine…
– A szerző biztos arra gondolt, hogy a basszus olyan férfias…két lekváros kenyér egymásnak fordítva.
– Kicsit swingeljetek már, az isten szerelmére! ÉLVEZD! Na végre! Az átlagéletkor 30 évet zuhant.
– A basszus lépjen be, mint ősapa… de ne mint ősanya!
– Ezt nem inteném le, ha nem muszáj. Kivételesen addig kell tartani, amíg írva van.
– Azt mondtam könnyeden, de itt inkább a székrekedés jött… a reménytelen küzdelem.
– Olyan jó vagyok hozzád, mint apa a hülyegyerekéhez! Időben leintelek, hogy a lomha tüdődet feltölthesd, te meg belenyöszörögsz.
– Ti nem voltatok katonák, nem tudjátok, mi az a katonás! Én sem voltam, de én… láttam a TV-ben.
– A militaritásnak kicsi a racionalitása. A katona soha nem tudja mit csinál, csak parancsot teljesít. … Bocsánat, tábornok úr! … Hol a tábornok úr?? … (Valaki hátulról:) Jelentem, lelépett!
– Ha valakinek sérti az érzékenységét, az ne énekelje, de ez „pénisz” (a poenis-re).
– Téged gyerekkorodban nádpálcával vertek, ha a negyed hangot nem tartottad ki? Ha az egyik busz 10.03-kor érkezik, a másik 10.06-kor, az nem azt jelenti, hogy a busz végig ott lesz!
– Nekünk az a bajunk, hogy azt mondjuk AAnyád… nem azt, hogy azAAnyád! (a felütésre).
– (Webber Hosannában) Na, itt kivételesen van egy lá-ti-dó jelenség.
– Azon dolgozom, hogy az én szívverésem a tiéd legyen!
– Ha én így csinálok, neked valami pam-pam-ra gondolni kell. Ez a köztünk lévő kommunikáció lényege.
– (Valaki egy nagyon tüsszent.) Gyerekek, próbáljátok meg a napirenden levő reggeli életfunkcióitokat még a próba előtt elintézni.
– A latin szöveget germán stílusban, vagy olaszosan énekeljük?
– Mivel hazánkban az ELTE latin tanszéke szerint ők személyesen tudják Vergiliustól, hogy mit hogyan kell ejteni, ezért germánul énekelünk.
– „Ez a mű nem egy normális darab. Azt kell megértsétek, hogy Beethovennek nem volt elég, hogy feszültséget teremtsen, ezt még önmagában is fokozni akarta, mindent túlartikulálva és túlhangsúlyozva. Nem csak ő volt süket, de abból indult ki, hogy a közönség is az.”
– „Robbanjon már az a nyomorult Glória!”
– „Lányok, legyetek ennél a résznél angyalok! Azt akartam mondani, hogy szüzek, de az nem túl jó ötlet…”
– „Elvileg Ti vagytok a társadalom krémje. Akkor mit várjunk a társadalom többi tagjától?”
– (Basszusnak egy nagyon mély hangra)”Amilyen hangot eltalálsz, gyorsan hagyd abba, azzal még mindig kevesebb kárt okozol, mintha utána kezded keresgélni.”
– „Ez a rész előrehalad, ahogy a bányászok fejtenek! Ők szerintetek miért mentek a bányába? Hogy azt mondják: ELŐRE-ELŐRE-ELŐRE!!! Ti meg mit hajtogattok? SEHOVA-SEHOVA-SEHOVA!
– „Alt: azt értem, hogy felfelé nem mentek, mert fárasztó, de lefelé meg a hangot rögtön lehányjátok.”
– „Aki az első taktusban csinál valamit, lelövöm.”
– „Na, most végigmegyek mindenkin.” (Mármint a szólamokon…)
– „Számolj nyugodtan 3-ig. Vagy 6-ig. Vagy ki meddig tud.”
– „Akinek üresség van a fejében… mármint rezonancia szempontjából…”
– “Ne történjen semmi, csak örülj, hogy eltaláltad a hangot.”
– „Vigyázzatok lányok, mert nagyon csúnya hangokra vagytok képesek!”
– „Ez a rész egy sóhaj, nem egy okádás!”
– „Ha idehozok 30 bikát, még azok is hamarabb fognak ritmusra táncolni!”
– „A tenor fogja meg egymás bugyiját, hogy tartsátok a tempót!”
– (Altnak a rossz artikulációra) „Kedves Páros ujjú patásaim! Legelésztek és néha felemelitek a fejeteket, hogy múúúúú.” „Alt: emeljen már fel a négy lábából hármat!”
– (Az utolsó kórusrész befejeződött, de a zene még megy, mindenki zörög, lapoz.) „Még nincs vége a műnek! … Na, most van vége! Illetve itt sincs vége, de a szerző abbahagyta.
– Miért erre nehéz darabra esett idén a választás?
– Ha valamelyik, akkor ez az a darab, amit ilyen tömegben lehet csak megszólaltatni. Ha a felénél 100 szopránnak már vérzik a torka, még mindig van 100, aki befejezi.
– Soha az életben nem találkozunk, még a kijáratnál sem.
– 500 gyávaság, az orbitális gyávaság lesz.
– Tehetősebb macák beindulnak.
– Holnap reggel alaki gyakorlat a basszusnak.
– Székrekedést hallok.
– Száraz hús, nem szaftos!
– Beléptek a pompom girl-ök. A francot, ti vagytok a száraz fű!
– 1/2 9-kor meghalok, 9-kor sírok, 1/2 10-kor feltámadok.
– Gyakorold, hogy mit kellene érezned.
– Pásztorjáték: a pásztor a legboldogabb, ül a mezőn az állatokkal és furulyázik. Egész sok pásztorjáték keletkezett tele konfliktusokkal, állatokkal. Ja, emberekkel.
– Virtuális élményed, hogy munka közben dolgozol.
– Itt szabad bégetni!
– Ne szirénázz!
– Tudom, hogy tetszel magadnak, de itt arról van szó, hogy a szerencsétlen fű elszárad.
– Most volgai hajóvonták voltatok!
– Mint az orosz jégrevü!
– Beléptek a fiúk a lekváros gombócokkal.
– A tenor olyan, mint a T34-es. Nem olyan erős, hanem olyan nehézkes, ráadásul lövöldöztök vaktában.
– Slejmet tisztító krákogást kérek!
– Nem bírunk ennyi tohonya basszust cipelni!
– Legalább képzeld el mi lenne, ha lenne hangod!
– Előző életben tojásrántották voltatok!
– Nem csak szövegileg, de zeneileg is rossz az a takony, takony, takony.
– A súly után nem jöhet súlyabb.
– A rántottában szeretsz taposni számolás közben is.
– Mindenki vegye ölébe a szomszédját és ringasson.
– Beleülnek diadalittasan a rántottátokba.
– Olyanok vagytok, mint a franciakrémes.
– Rossz közönség: vegyél jegyet és köhöghetsz.
– Mi lenne, ha én vezényelnék, hátha segít a szőrös kezem.
– Úgy énekelj, mint szegény csecsemő: szegény anyád hova lett, nem kaptál enni már két hete.
– Nagy, kövér, szőrös bolgár banya. Az, hogy kövér nem azt jelenti, hogy tehénszerűen kell énekelni.
